New York-i Magyar Kulturális Központ

és a Massachusetts-i Magyar Egyesület
szervezésében

MAGYAR MESE és ÉNEK

Berecz András

Mesemondó, népdalénekes, néprajzkutató

„Mese az Igazságról”

Magyarország egyik legnépszerűbb előadóművésze, aki népi kulturánk tanulásának és annak továbbadásának szentelte életét. Mesemondó műsorai nagy sikert aratnak úgy a fiatal, mint az idősebb korosztály berkeiben, hiszen sokszor meséinkben, énekeinkben találhatjuk meg múltunk elrejtett erkölcsi értékeit és történelmi tanulságait.

2004. október 7, csütörtök este 7:00 kor

A Hungarian Society of Massachusetts szervezésében

Follen Community Church – 755 Massachusetts Ave, Lexington, MA
Felvilágosítás: 978-263-1395 -- Ajánlott adomány $ 10 (cserkészek, gyerekek $5)

2004, október 8, péntek este 7:30 kor

New Brunswicki Csekészcsapatok szervezésében

Hungarian American Athletic Club Park - 21 Weston Rd., Somerset, NJ
Felvilágosítás: 732-246-9615 -- Ajánlott adomány $ 10 (cserkeszek, fiatalok ingyen)

2004, október 9, szombat este 7:00 kor

New Yorki Cserkészkörzet szervezésében

Magyar Ház – 213 East 82nd Street, New York City (2nd és 3rd Aves)

Felvilágosítás: 201-836-4869 -- Adomány $ 15, diákoknak $ 8, (10 éven alul ingyen)

2004 október 10, vasárnap délután 3:30 kor

Hungarian Cultural Society of CT, 764 Bethany Mountain Rd., Cheshire CT, 06410

Felvilágosítás: 203-271-0443 -- Ajánlott adomány $ 10

Berecz András

Mesemondó, népdalénekes, néprajzkutató

Berecz András népdalénekes, népmesegyüjtő, folklorista kutató. Különleges alkotómvész, akit ajándékba kapott feledékeny és fáradt közösségünk, hogy újratanuljuk általa az egyszerűséget és hitelességet. Ismerjük meg hát. Kicsoda Berecz András? Nem könnyű a megismerése. Tartózkodó, rejtőzködő érték, kemény dió. Ám véletlennek tűnő szimbólumai, tudatos kulcsszavai segítenek fölfedezésében.

Édesanyja 43 éves korában szülte. (Berecz András 1957-ben született.) Bár ízes énekei, székelyes beszédje nyomán mindenki erdélyinek, de legalábbis falusinak véli, tény, hogy a főváros szülöttje. Tizennégy éves koráig a legbelvárosibb V. kerület, majd Kelenföld lakója volt, jelenleg zuglói polgár. Igaz, vannak vidéki gyökerei is. Kunhegyesi nagyapját a temetésen negyven cigány zenéje siratta. Nagy természet, éneklő, mulató nagyapját, Tanka Gábort András ugyan sohasem látta, de épp legendája lett a minta előtte. "Megcsinálta az életemet'" - vallja róla András. Igen kanyargós volt a folkloristává lett énekesünk története. Először festő akart lenni. Hamar felfedezték: látása van, erősen képi ihletésű. Sokáig a legjobb kifejező eszköze a rajz és a fotó volt. Rokonai a jogi egyetemre küldték, három évet el is végzett, de erősen elege lett a marxista és a jogi mellébeszélésből. Lelépett a jog intézményéből, mint más a rohanó vonatból, amikor rájön: másfelé kell mennie. Érdekes módon ott lelt kincsre, ahol mások csak szemetet találnak.

A katonaságnál s a fizikai munkáslétben nemcsak a kényszernek alávetett legényt vagy az éhbérért dolgoztatott kanászt látta, hanem a gyönyörűen beszélő embert vette észre. "Kinyílt előttem az az egyetem, amit a mai napig élek" - vallja saját magáról, a hétköznapi, jogfosztott világról, amelyből tanul. S írja saját "tankönyveit": mese- és szókincsgyűjtéseit. Pár év alatt megélte a kultúra gyors szétmállását, elmorzsálódását. Az ifjúkorában még látott erdélyi népviselet a szeme előtt tűnt el mára a ládák mélyére. Tudomásul vette elődei keserű felmérését a pusztuló, szégyellt, lenézett folklórról, de ő nem a harangkongatást választotta, hanem a még létező kincsek mentését. Mint a mesebeli legkisebb fiú, a maradékban, a szemétben is föltalálta az értéket.

Először a rossz, álforradalmi színházas világban figyelt fel egy háttérzenére: széki zene volt. Ez a zene elbűvölte és vonzotta. A nyomába eredt. Utazott, sokat. Rájött, az utazás fölér egy lelkigyakorlattal. S nem akármilyen felkészítői voltak. Domokos Pál Pétertől tanulta meg, hogyan kell viselkedni, ha az őrszobán előállítják a gyűjtőt. Miként kell óvni, védeni az adatközlő helybelieket, hiszen a gyűjtőt elengedik, de a helybéli ott marad még (ha tud). S András megtalálta a forrásokat. Moldvában, Gyimesben, a Tatros parján, Bilibók Gusztáv hajlékában, Csavar Jenő bá' csavaros mondataiban.

Andrásnak érdekes arca van. Van, aki tanult, jó parasztnak nézi, van, aki őstehetségnek, mások meg a művészt lesik arcvonásain. Énekel, mesét mond, járja a világot kultúránk zarándokaként, s vándortanítóként Moldvától Kanadáig. Van egy lélekerősítő felesége és négy szép gyermeke. Nem úgy repül, mint a többi madár, hanem úgy, mint a sirályfecske. Ez a különös madárfaj a pihenés szigeteit elkerülve, viharokba is belerepülve tart célja felé. Fölfedezték: útvonaluk a tenger alatti hegygerincek vonala fölött repül. Ez András példája. Ő is választott konok vonulásával tart célja felé, kultúránk rejtett értékeinek gerincvonala fölött.

Részletek a “Heti Válasz”, 2001 szeptember 28.-án

megjelent “A kincskereső” c. cikkből